Contenido
- Utazás a múltba a Cau d’en Borràs-ban
- Hol található a Cau d’en Borràs? Elhelyezkedés és természeti jellemzők
- Ki fedezte fel a lelőhelyet? Vicente Borràs története
- Így néz ki a sziklahasadék: egy őskori rejtekhelyOropesa del Marban
- Az élet több százezer évvel ezelőtt: állati és emberi maradványok
- A régészek munkája: mit találtak és hogyan vizsgálták
- Érdekességek a Cau d’en Borràs-ról: meglepő leletek
- A Cau d’en Borràs jelentősége Spanyolország őskori történelmében
- Hogyan látogathatjuk megOropesa del Mar-t, és fedezhetjük fel hihetetlen örökségét?
- Hivatkozások és köszönetnyilvánítás
Utazás a múltba a Cau d’en Borràs-ban
Oropesa del Marról gondolkodva valószínűleg a strandjai, a középkori kastélya vagy a nyüzsgő tengerparti sétánya jut eszünkbe.
A közeli hegyek között azonban rejtőzik egy sokkal ősibb és lenyűgözőbb hely: a Cau d’en Borràs, egy őskori lelőhely, amely több százezer évvel visszarepít minket az időben, amikor az első emberek és számos vadállat lakta ezeket a vidékeket.
A Cau d’en Borràs nem csupán egy barlang; a távoli múlt valódi tanúja.
Itt régészek és őslénykutatók egyedülálló leleteket tártak fel, amelyek az Ibériai-félsziget mediterrán térségében az első emberi települések történetét mesélik el.
Olyan kutatók erőfeszítéseinek köszönhetően, mint Eudald Carbonell, Jordi Estévez és Francesc Gusi, valamint Vicente Borràs kezdeti felfedezésének, ma már megismerhetjük, milyen volt az élet a középső pleisztocénban.
Ez a cikk elkalauzol a Cau d’en Borràs összes titkának felfedezésére: helyszínére, hihetetlen fosszilis állatvilágára, őseink által készített kőeszközökre, valamint a leletek feltárásának és tanulmányozásának izgalmas folyamatára.
Készülj fel egy olyan távoli múltba vezető utazásra, amelyet nehéz elképzelni!
Fő forrás: cuevascastellon.uji.es
Hol található a Cau d’en Borràs? Elhelyezkedés és természeti jellemzők
A Cau d’en Borràs természeti és stratégiai szempontból egyaránt kiváltságos helyen található.
A Sierra Litoral del Señor vagy Orpesa hegység keleti lejtőjén fekvő barlang-hasadék körülbelül 140 méteres tengerszint feletti magasságban nyílik meg, pontosan a hegyek és a Plana Alta part menti síkságok közötti átmenetnél, Castellón tartományban.
Közigazgatásilag a Oropesa del Mar községhez tartozik, amely ma a tengerparti turizmusáról ismert, de régen ideális menedéket nyújtott az állatoknak és az ősembereknek.
Pontos elhelyezkedése a 40°05'10" K / 0°48'22" É koordinátáknak felel meg, a Földrajzi és Kataszteri Intézet 1:50 000-es méretarányú térképének 616. Villafamés-lapján belül.
Geológiai szempontból a Cau d’en Borràs az infrakreta korszakból származó kőzetekben található, konkrétan az Aptiense Gargarensis korszak mészkő- és márga-képződményein.
A régió erősen karsztosodott, vagyis a terepet a kőzetek oldódása alakította ki, üregeket, hasadékokat és szakadékokat képezve, mint például azt, amelyből a lelőhely származik.
Ez a szerkezet, a töréshálózatokkal együtt, a területet a víz hatására nagyon áteresztővé teszi.
A környezet egyik döntő jellemzője a természetes védelem az erős szél és a hirtelen éghajlati változások ellen, ami a múltban viszonylag stabil körülményeket biztosított.
Ezenkívül a barlang közelében még mindig létezik egy kis, aktív forrás, amelyet Fuente del Señor néven ismernek, valamint egy azonos nevű szurdok is; ezek a tényezők biztosították a vízhez való hozzáférést a legszárazabb időszakokban is.
Mindez a Cau d’en Borràs-t a Földközi-tenger partjára néző igazi természetes kilátóponttá, valamint a pleisztocén kori élet csendes tanújává teszi, jóval azelőtt, hogyOropesa del Mar-t azzá a turisztikai célponttá vált volna, amelyet ma ismerünk.
Ki fedezte fel a lelőhelyet? Vicente Borràs története
Minden nagy régészeti lelet mögött általában a kíváncsiság, a szenvedély és a véletlen története húzódik meg.
A Cau d’en Borràs esetében ennek a történetnek a főszereplője Vicente Borràs, egy Oropesa del Mar-i lakos, aki szívesen járt a vidékre régészeti leleteket keresve.
Szülőhelye part menti hegyvidékén tett számtalan kirándulása egyikén Vicente Borràs egy feltűnésmentes, de ígéretes barlangra bukkant. Ösztönei és a történelem iránti érdeklődése vezérelve úgy döntött, hogy felfedezi azt.
A barlang belsejében különféle kőeszköz-töredékeket és fosszilis csontokat talált, amelyek azonnal felkeltették a figyelmét.
Tudatában a lelet potenciális értékének, Vicente haladéktalanul felvette a kapcsolatot a Castellóni Tartományi Régészeti Szolgálattal.
Nemcsak bejelentette a felfedezést, hanem a talált leletek közül többet is átadott a hatóságnak, ezzel egyértelmű tiszteletet tanúsítva a kulturális örökség iránt, és példamutató magatartást tanúsítva, amely lehetővé tette a tudományos folyamat megfelelő elindítását.
A tartományi régész, Francesc Gusi, a helyszínre utazott, és megerősítette a lelőhely nagy jelentőségét.
Ez arra ösztönözte a hatóságokat, hogy 1979-ben előzetes ásatási kampányt szervezzenek olyan neves szakértők részvételével, mint Eudald Carbonell és Jordi Estévez, valamint a barcelonai CSIC Kvartér Ökológiai Intézete.
Vicente Borràs kitartásának és a régészet iránti szeretetének köszönhetően ma a Cau d’en Borràs-t a spanyol mediterrán partvidék őskorának megértése szempontjából kulcsfontosságú helyszínként ismerik el.
Egy apró, személyes felfedezői gesztus a kollektív tudáshoz való jelentős hozzájárulássá vált.
A Cau d’en Borràs bejárata. A lépcsők mellett még mindig láthatók a barlangból kifelé halmozódott föld utolsó maradványai.
Így néz ki a sziklahasadék: egy őskori rejtekhelyOropesa del Marban
A Cau d’en Borràs nem egy hagyományos, a tájra nyíló, nagy méretű barlang, hanem inkább egy sziklahasadék és egy hasadék-szakadék kombinációja, amelyek jellemzőek a karsztos terepre, ahol található.
A Cau d’en Borràs bejárata keskeny és négyszög alakú, körülbelül 1,80 méter széles és 1,30 méter magas.
Egy körülbelül 5,5 méter hosszú kis folyosón keresztül juthatunk el egy függőleges hasadékhoz, vagyis egy mély repedéshez, amely a sziklába hatol.
Ez a hasadék nem csupán egy átjáró; egy igazi természetes kút, amely az ásatások idején legalább 8 méter mélységet ért el.
A szakadék felső nyílása lefelé haladva egyre szűkül, bár később ismét kiszélesedik, így egy egyedülálló és kihívást jelentő földalatti teret alkotva a felfedezők és régészek számára.
A hasadék-szakadék egy keskeny, függőleges kéményen keresztül kapcsolódott a külvilághoz, amelyet jelenleg természetes törmelék szinte teljesen elzár.
Ez a járat valószínűleg évezredekig szolgált az üledékek, állatok és esetenként emberek bejutásának útjaként.
A barlang belsejében nagyon különleges környezet alakult ki: az üledékek felhalmozódása akár 14 különböző szintből álló, összetett rétegtani szerkezetet hozott létre, amely agyagrétegekből, kavicsból és csonttörmelékes breccsákból (fosszilis maradványokkal kevert kőzetekből) áll.
Ez a rétegeződés több ezer éves természettörténetet tükröz, amelyben különböző éghajlati és ökológiai események hagyták nyomaikat.
Ezenkívül törött cseppkövek és mészkőkonkréciók maradványait is találták, amelyek bizonyítják, hogy bizonyos korszakokban aktív és nedves földalatti környezet uralkodott, ami nagyban eltér a régiót manapság jellemző szárazabb éghajlattól.
Összefoglalva: a Cau d’en Borràs tökéletes menedék volt: eldugott, védett, nagy ragadozók vagy ellenségek számára nehezen megközelíthető, és stratégiailag kedvező helyen feküdt, vízforrások közelében, ahonnan szabad kilátás nyílt a partvidékre.
Ezek a körülmények magyarázzák, miért választották alkalmanként mind a vadállatok, mind az első emberi csoportok, akik átkeltek a régión.
1. kép – A szakadék-hasadék függőleges metszete a hozzá tartozó rétegtani metszettel
Az élet több százezer évvel ezelőtt: állati és emberi maradványok
A Cau d’en Borràs felfedezése olyan, mintha ablakot nyitnánk egy elveszett világra, ahol az élet egészen más volt, mint manapság.
A régészek és paleontológusok leletének köszönhetően tudjuk, hogy körülbelül 400 000 évvel ezelőtt ez a barlang tanúja volt a vadállatok és az ősi emberek együttélésének.
A lelőhely különböző rétegeiből előkerült fosszilis maradványok mennyisége és változatossága lenyűgöző.
A legjelentősebb állatok között nagy ragadozók találhatók, mint a hiúz, a párduc, egy kis kutyafélékhez tartozó állat és egy medveféle, amely valószínűleg a Plionarctos nemzetségbe tartozik.
Kisemlősök, például vakondok, egerek (Apodemus sp. és Microtus sp.), nyulak, valamint számos madárfaj csontjait is megtalálták, ami arra utal, hogy a barlang vonzó hely volt a helyi állatvilág számára.
De az egyik legmeglepőbb felfedezés egy nagyon különleges állat maradványainak azonosítása volt: a Hemitragus bonali, egy kihalt vadkecske-faj.
Ez az első lelet e fajból az Ibériai-félszigeten. A Hemitragus bonali mérsékelt éghajlatú hegyvidéki területeken élt, és jelenléte segít a lelőhely legmélyebb rétegeinek a középső pleisztocénba történő datálásában.
Ami az emberi jelenlétet illeti, a nyomok ugyanolyan sokatmondóak.
Kőeszközöket – magokat, szilánkok, ütőeszközöket – találtak, amelyek egy archaikus kultúrához tartoznak, és valószínűleg az első Homo heidelbergensis-hez vagy az európai arkantrópinokhoz köthetők.
Ezeket a darabokat nagyon kezdetleges módon készítették, a közeli strandokról összegyűjtött kavicsokból vagy helyi kövekből.
Nem figyelhető meg bonyolult másodlagos megmunkálási technika, ami arra utal, hogy ezek az eszközök azonnali felhasználásra szántak voltak, például hús vágására vagy anyagok feldolgozására.
A Cau d’en Borràs által feltárt emberi jelenlét nem volt hosszú távú, sem állandó jellegű. A barlang szűk bejárata és korlátozott körülményei szórványos látogatásokra utalnak: kis csoportok, akik – talán vadászati expedíciók során – kihasználták a menedéket, hogy rövid ideig ott húzódjanak meg, pihenjenek vagy feldolgozzák zsákmányukat.
Összességében a Cau d’en Borràs olyan helyszín, amely lehetővé teszi, hogy elképzeljük a kemény és vad életet, ahol minden nap a túlélésért folytatott küzdelem volt egy még érintetlen természeti környezetben.
Részleges kilátás a barlang-hasadék tetejéről annak függőleges kiterjedésére.
A régészek munkája: mit találtak és hogyan vizsgálták
Vicente Borràs által végzett kezdeti felfedezést követően a Tartományi Régészeti Szolgálat 1979-ben szervezte meg az első tudományos ásatási kampányt.
Ebben olyan magas szintű szakértők vettek részt, mint Eudald Carbonell, Jordi Estévez és Francesc Gusi, a barcelonai CSIC Kvartér Ökológiai Intézetének tanácsadói támogatásával.
A Cau d’en Borràs-nál végzett munka igazi kihívás volt. A régészek azzal kezdték, hogy részletes alaprajzot készítettek a barlangról, megmérték az egyes szakaszokat, és pontos rétegtani metszetet állítottak össze.
14 különböző üledékréteget azonosítottak, amelyek agyag, kavics és csonttörmelék rétegekből álltak.
Minden réteg értékes leleteket rejtett:
- Fosszilis állatmaradványok, például húsevők, növényevők és madarak csontjai.
- Kőeszközök, például magok, ütőeszközök és szilánkok.
- Mészkőkonkréciók és cseppkőtöredékek, amelyek nyomokat szolgáltattak a múltbeli éghajlati viszonyokról.
A munka alapvető részét a barlangon belül és kívül lerakódott talaj aprólékos átvizsgálása képezte.
Ennek köszönhetően számos mikrofosszíliát és régészeti leletet sikerült előkeríteni, amelyek egy hagyományos ásatás során észrevétlenek maradtak volna.
Ezenkívül a leleteket speciális elemzésekre küldték:
- Az állati fosszíliákat a CSIC kvartérkori laboratóriumában vizsgálták.
- A kőeszközöket a Tartományi Régészeti Szolgálatnál osztályozták és konzerválták, és néhányat a Castellóni Tartományi Múzeumban állítottak ki.
Érdekes adat, hogy az ásatásokon részt vevő csapat egy része hivatásos régészekből és lelkes önkéntesekből állt, ami bizonyítja, hogy az őskor iránti szenvedély képes mozgósítani egy egész közösséget.
Ennek az erőfeszítésnek köszönhetően ma már nemcsak a tárgyi leleteket ismerjük alaposan, hanem a Oropesa del Mar őskori lakóinak ökológiai, éghajlati és kulturális környezetét is.
Részletes kilátás a 4. és 5. rétegre (2,70/4,30 m).
A kút ideiglenes alja a 8–14. szintekkel (5,30/8 m).
2. kép – Egyoldalas, „chopper” típusú eszköz; 1. Egyetlen kivéséssel rendelkező mag; 2. Distális réssel ellátott ütő; 3. Egyoldalas, „chopper” típusú eszköz; 4. Kéregsarkú szilánk; 5. Használat nyomait mutató ütő
3. kép – A) Capra jobb distális sípcsontja. B) Hemitragus jobb distális sípcsontja. Elülső nézet. C) Capra jobb sípcsontja. D) Hemitragus jobb sípcsontja. Distális ízületi nézet.
Érdekességek a Cau d’en Borràs-ról: meglepő leletek
A Cau d’en Borràs nemcsak korának köszönhetően fontos, hanem számos egyedülálló lelet miatt is, amelyek felkeltették a kutatók figyelmét.
Íme néhány a lelőhelyről előkerült legérdekesebb leletek közül:
Kavicsokból készült kőeszközök
A Cau d’en Borràs területén járt emberek nem akármilyen követ használtak.
A megtalált eszközök közül sok a közeli strandokról összegyűjtött kavicsokból készült. Ezeket a kavicsokat aztán egyszerű, de hatékony módon megmunkálták, hogy vágóeszközöket készítsenek belőlük, például choppereket – egylemezű, primitív baltákat.
Ez a tény a környezethez való intelligens alkalmazkodásról tanúskodik: az első telepesek a mindennapi életükhöz a legkönnyebben hozzáférhető természeti erőforrásokat használták fel.
Tűzre utaló nyomok és letelepedett élet hiánya
Más lelőhelyektől, például a franciaországi L’Aragó-tól vagy Lunnel Viel-től eltérően a Cau d’en Borràs-nál nem találtak tűz nyomait, sem lakóépületek maradványait.
Ez megerősíti, hogy a helyet inkább alkalmi célokra használták, mint állandó lakóhelyként, ami ideális volt átutazó vadászok vagy gyűjtögető csoportok számára.
Egy az Ibériai-félszigeten „ismeretlen” állat maradványai
Az egyik legnagyobb kincs kétségkívül a Hemitragus bonali maradványainak jelenléte, egy kihalt hegyi kecskefajé, amelyet Spanyolországban még soha nem dokumentáltak.
Eddig csak Franciaország egyes területein volt ismert. Ez a Cau d’en Borràs-t kulcsfontosságú helyszínné teszi a fajok középső pleisztocén kori elterjedésének megértése szempontjából.
Sporadikus emberi tevékenységre utaló jelek
A kőeszközök jelenléte az állati maradványok mellett arra utal, hogy kis emberi csoportok használták a barlangot ideiglenes menedékhelyként. Nem éltek ott folyamatosan: úgy tűnik, megérkeztek, feldolgozták zsákmányukat, majd továbbálltak.
Valójában az egyik legmélyebb rétegben egy állat teljes gerincét találták meg, amelyet valószínűleg a barlang bejáratánál történő feldarabolás után dobtak oda.
Mindezek a részletek a Cau d’en Borràs-t igazi időkapszulává teszik, amely alapvető fontosságú szerepet játszik őseink életének rekonstruálásában a Földközi-tenger partvidékén.
A Cau d’en Borràs jelentősége Spanyolország őskori történelmében
A Cau d’en Borràs különleges helyet foglal el az Ibériai-félsziget régészeti térképén.
Bár kevésbé ismert, mint az olyan nagy lelőhelyek, mint Atapuerca (Burgos) vagy a Cueva Victoria (Murcia), tudományos értéke megkérdőjelezhetetlen.
Először is ez az egyik kevés közvetlen bizonyíték az emberi jelenlétre a Földközi-tenger partvidékén a középső pleisztocén időszakban.
Míg a legtöbb nagy lelőhely a félsziget belsejében található, vagy állandó településekhez kapcsolódik, a Cau d’en Borràs egy szórványosabb életmódot dokumentál, amely valószínűleg a part menti hegyvidékeket bejáró vadászó-gyűjtögető csoportokhoz köthető.
Földrajzi elhelyezkedése – magas, védett, kilátással a tengerre és vízforrások közelében – tökéletesen illeszkedik a korszak emberei által alkalmazott letelepedési modellekhez.
Mi teszi egyedivé a Cau d’en Borràs-t?
- Egyedülálló állatvilág: A Hemitragus bonali jelenléte miatt a helyszín kiemelt jelentőségű a pleisztocén korszakban zajló fajterjedés kutatásai szempontjából.
- Archaikus kőeszköz-kultúra: A leletek a kőkor korai szakaszának első emberi kultúráira jellemző, nagyon kezdetleges faragási technikákról tanúskodnak.
- Európai kapcsolatok: Jellemzői megegyeznek olyan francia lelőhelyekével, mint a Lunnel Viel és L’Aragó, ami arra utal, hogy a nyugati mediterrán övezetben kulturális folytonosság volt jellemző.
Egy hiányzó láncszem a félsziget déli és északkeleti része között
A régészek rámutattak, hogy a Cau d’en Borràs stratégiai helyen fekszik a déli (például El Aculadero, Cádizban) és az északkeleti (például a Cau del Duc de Ullà, Gironában) őskori leletek nagy koncentrációi között.
A lelőhely tanulmányozása segít kiegészíteni a távoli időkben zajló vándorlási útvonalak és emberi települések térképét.
Hogyan látogathatjuk megOropesa del Mar-t, és fedezhetjük fel hihetetlen örökségét?
Oropesa del Marba látogatni sokkal többet jelent, mint csak a nap és a strand élvezete. Castellón tartomány ezen zuga igazi történelmi kincseket rejt, mint például a Cau d’en Borràs, amelyek tökéletesen kiegészítik bármely kulturális vagy természeti kirándulást.
Bár a Cau d’en Borràs jelenleg nem látogatható tömeges turisztikai célokra (elhelyezkedése és védett természeti jellege miatt), a létezésének ismerete különleges értéket ad az Oropesa-i látogatásnak.
A Sierra de Oropesa és a Barranco del Señor hegyvidékét átszelő túraútvonalakon keresztül ismerkedhetsz meg a környező természeti környezettel.
Ezeknek a hegyvonulatoknak a tetejéről lenyűgöző kilátás nyílik a tengerre és azokra a domborzatokra, amelyek évezredekkel ezelőtt menedéket nyújtottak őseinknek.
Oropesa del Mar további kihagyhatatlan látnivalói:
- Az óváros: középkori utcák labirintusa, tele történelemmel és festői zugokkal.
- Az Oropesa-kastély: 11. századi arab erődítmény, ahol vezetett túrákon vehet részt.
- A Torre del Rey: egy 16. századi, a tengerre néző ősi védelmi torony.
- A strandok: La Concha, Morro de Gos vagy Playa de la Renegà – tökéletesek a kikapcsolódásra egy kulturális kirándulás után.
- A Vía Verde del Mar: Ideális gyalogos vagy kerékpáros túrákra, összeköti Oropesát Benicàssimmal.
Ha pedig régészet vagy paleontológia iránt érdeklődik, ne habozzon ellátogatni a Castellóni Néprajzi Múzeumba, ahol a Cau d’en Borràs-ban talált leletek egy része ki van állítva.
Összességében elmondható, hogy a „Oropesa del Mar” a tökéletes hely azok számára, akik a természetet, a történelmet és a kikapcsolódást szeretnék ötvözni. A Cau d’en Borràs egy alapvető fejezet ebben a föld alatt rejtőző történetben… és most már az Ön útvonalában is!
A lelőhely egy régészeti látnivaló, de a környéken ennél jóval több látnivaló is található. A kastély, az óváros, a kilátó és a strandok mind szerepelnek a Mit érdemes csinálni Oropesa del Marban?
Hivatkozások és köszönetnyilvánítás
E cikk megírását olyan neves régészek és paleontológusok kutatómunkája tette lehetővé, mint Eudald Carbonell, Jordi Estévez, Francesc Gusi és Vicente Borràs, akiknek kezdeti felfedezései új ablakot nyitottak a „Oropesa del Mar” múltjára.
Az itt bemutatott összes információ szigorú tudományos forrásokon alapul, különösen az ásatási projekt hivatalos dokumentumán:
Fő hivatkozás:
Carbonell, E., Estévez, J., Gusi, F. (1979–1981). A „Cau d’en Borràs” (Orpesa, Castellón) középső pleisztocén lelőhelyen végzett munkák előzetes eredményei. Jaume I Egyetem, Castellón.
👉 A teljes dokumentum elérhetősége
Köszönetünket fejezzük ki minden intézménynek, kutatónak és együttműködőnek, akik lehetővé tették, hogy az emberi történelem ezen szelete újra napvilágra kerülhessen.